Térdsérülés után

Nem írtam már egy ideje, de volt okom rá sajnos. Szeptember elején történt, hogy egyik este, futás közben éreztem, a jobb térdemben valami megreccsen, megpattan (nem is tudom, mi a jó szó rá igazán). Épp egy kanyart vettem be, talán nem jól léptem, nem tudom. Ugyan fájni nem fájt kifejezetten, de érezni mégis éreztem utána, sőt másnap és harmadnap is. Nem kellett túl nagy tudomány hozzá, hogy tudjam, utolért az, ami futók átka: a térdporc sérülése-kopása. Jegeltem, pihentettem, de nem javult, így a futást felfüggesztettem több mint egy hétre (mit ne mondjak, hihetetlenül rosszul esett!).

A munkahelyemen ugyanakkor minden munkavállalónak van magán egészségbiztosítása akut orvosi problémák felmerülése esetén. Nem kellett sok biztatás, felhívtam a biztosítót, elmondtam, hogy sérült meg a térdem, és ők három nappal későbbre már időpontot is szerveztek nekem egy térdspecialistához.

Szeptember 8-án jártam nála, és ő meg is erősítette a gyanúmat: kezdeti térdporc-kopásom van, egészen pontosan felpuhult a térdporc. Azonnal eltiltott minden további aszfaltos futástól, jegelés, perskindol krém használata napi kétszer, proenzi3 szedése egy hónapig, és ha nem javul a térdem, irány vissza hozzá, hogy kapjak a térdembe valami szuper injekciót, amit a sportolók is használnak, állítólag nagyon jó.

Ami a tiltást illeti: azonnal, sőt, még mielőtt kimondta volna, tudtam, hogy azt nem fogom tudni betartani. Ha betartom, akkor nem futok többet, hiszen a lakókörnyezetemben nincs nemaszfaltos futóterep... Márpedig én futni akarok tovább! Azonnal eldöntöttem, hogy beruházok egy kiváló minőségű futócipőre, amit kimondottan aszfaltra terveztek. Ez meg is történt, rögtön másnap vásároltam egy ronda, padlizsánszínű, neonzöld cipőfűzős asics gel nimbus 17-et! (Eredeti ára 56 ezer forint, kedvezménnyel most "csak" 35 ezer - a randa szín miatt, nyilván).

Már aznap kipróbáltam, mivel úgy éreztem, a térdsérülés nem olyan súlyos, hogy ne futhassak benne legalább egy picinyke kört. A cipő, wooow, egy álom, olyan puhának érzem a talajfogást, mint a margitszigeti gumiályán, sőt, még annál is puhábbnak. Szuper jó, de tényleg (és ez bőven feledteti vele a színét). Remélem, nagyon-nagyon remélem, hogy a kezelés, az esetleges injekció, és az új cipő mellett nem kell lemondanom a futásról, és jövő tavasszal tényleg irány a Vivicitta!